Biztos hallottátok, és láttátok már a Video Games című számot és videót, és szerintem nagy százalékotok rá is keresett a képek között, a prok pedig már mindenféle fórumon vitatkoznak róla. Sajnos ő nem azért lett megosztó amit képvisel, hanem mert annyira fake-szagú.
Itt kezdődött minden, ez 2009, Elizabeth Grant néven született milliomoscsemete, aki Lizzie Grant néven adott ki egy albumot.





Sajnos ez az album csúfos bukás lett, így kezelésbe vették a lányt, Londonba költöztették és 2010-re Lana Del Rey-t varázsoltak belőle. A név a néhai színésznő, Lana Turner előtti tisztelgés, és a Ford Del Rey nevű modellje nevéből áll össze. A következő albumát később, 2011-ben visszavonták, azzal a kifogással, hogy a figyelem a 2012-ben érkező még újabbra összpontosuljon… erre várunk most.




A stílus amit képvisel annyira egyedi, hogy nem csoda hogy felkapta a média. A grunge-indie vonal mellett az underground Lolita, az 50′s-60′s, a film noir, és ezek mesébe illő keveréke jellemző mind a zenéjére, mind a kinézetére. Saját magát “gangster Nancy Sinatra”-nak tartja. Ugh. Egy rendkívül inspiráló package, a vintage mánia és az újrakukázott Tumblr-képek és hipster blogok világában.


Sajnos azonban gyanús, hogy ez a kerek egész nagyon okos marketingesek és a lemezkiadó agyszüleménye, egy termék amit addig fejlesztgettek, amíg el nem lehet adni. Persze ez minden popzenei produkcióra igaz, de itt látszik a fától az erdő. Egy év alatt senki nem képes kócos kislányból a vintage istennőjévé válni, és nem teremnek a bokorban a milliós videoklipek. 
Sajnos az underground-related műfajok műanyaggá tétele és az underground zenészekkel való bábozás már teljesen elfogadott. Gondoljatok csak a Kreayshawn-féle szarokra, amik a saját környezetükben remekek, de pénzcsinálógépekként rögtön hitelüket vesztik.
Azt állítja következetesen a médiának, hogy az első albuma megjelenése után beköltözött egy lakókocsiparkba egy fillér nélkül, hogy megtalálja önmagát. Itt akkor felmerülne rengeteg kérdés, de szerintem értitek.
A másik nagy vitát kiváltó tényező a jellegzetes kacsaszáj, erről Lana csak annyit mondott, hogy egy lakókocsiparkban élve hogy is lett volna pénze feltöltetni az ajkait. Sokkal de sokkal többet veszt azzal, ha letagadja a nyilvánvalót, mintha annyit mondana, hogy igen, megcsinálták, nekem így tetszik. Nekem is megcsinálták, és így tetszik. Ennyi.


Viszont sajnos nem csak a hitelességét, az igazmondását és a külsejét érik a támadások, hanem a tehetségét is. Januárban lehetőséget kapott, hogy szerepeljen a legendás Saturday Night Live-ban, ami akkora mellényúlás volt, hogy fénysebességgel zúgtak a celeb-tweetek, újság és webes cikkek amik a műsor történetének legnagyobb égésének titulálták a fellépést.

Lana erről annyit nyilatkozott, hogy ő inkább dalírásban és stúdióban való éneklésben jeleskedik, a rajongók ne várjanak sokat a fellépéseitől, haha.


Ezekből egy is sok lenne ahhoz, hogy bukásra legyen ítélve az egész produkció, innentől vagy eltűnik a süllyesztőben, vagy – ami a valószínűbb – túl sok pénzt tettek már bele ahhoz, hogy még elég sokáig lenyomják a torkunkon, és azon igyekezzenek, hogy minél kevesebbet szólaljon meg, vagy csak azt mondja amit betanítanak neki.

Remélem senki nem válik rajongóvá, figyeljétek tisztes távolból, inspirálódjatok, de maradjatok az igazi, őszinte zenénél.


Ti most mit gondoltok?
xoxo Anita

Forrás: http://styleanddirt.com/